Azok a pillanatok
Miket nekem adtál
Nem tudom igazán, hogy mire valók
Emlékeztet az ízük arra
Mikor beveszem a szokásos altatót

Én nem azért vártam
Mindig erre
Hogy belebukjak egy ősi cselbe
Ha kell
Nem tévesztelek el
Magam leszek a fegyver

Hogy így mondhassam el
Míg az éjszaka átölel
Csak hadd mondhassam el
Holnaptól nem leszel

Mindenki ébredt
Már ijedten reggel
Belebámulva a Napba
Várva, hogy az agy bekapcsol
Látni és élni újra

Sokat ütköztem már szörnyű falba
Minek is jártam utamat arra?!
Ha kell
Nem tévesztelek el
Magam leszek a fegyver

Hogy így mondhassam el
Míg az éjszaka átölel
Csak hadd mondhassam el
Holnaptól nem leszel
Most senki nem figyel
Míg a két karom átölel
Mert halkan mondom el
Holnaptól nem leszel Te vagy a titka mindennek Oka van annak, hogy ismerlek